„Minden tanári karban fontos egy koherensen „rossz” tanár jelenléte (értve ez alatt a maximalista, diáknyúzó, együtt nem érző fajtát), hogy a diákoknak viszonyítási pontot adjon.
A jó tanár szemléletet ad, az ismeretek összefüggéseit, az ismerethálózat felépítését mutatja meg. Az igazán jó tanár hitelét a szakmai hitele teremti meg. Nemcsak a tanított szakjaival összefüggő ismereteket tudja – lehetőleg pontosan –, nemcsak ezen ismeretek fejlesztését vállalja – lehetőleg folyamatosan –, hanem ismeri, és érti ezen ismeretek összefüggéseit is. A jó tanár iránytűt ad a diák kezébe azzal, hogy az ismeretek lényegét emeli ki. Van ereje és mersze szelektálni és megmutatni, hogy mely ismeretek azok, amelyek kevéssé fontosak. A jó tanár az ismerethálózat felépítésével nemcsak azok megtanulását és alkalmazását segíti, hanem egy óriási eszközt ad a diák kezébe annak az eldöntésére, hogy melyik új ismeret a hiteles.
A jó tanár egyszerre az állandóság és a változás egysége. Azzal, hogy a jó tanár hiteles értékmintát ad, következetes, állandóan és mindenben a jót keresi, a szeretet állandóságát testesíti meg a környezetében. Azzal, hogy a jó tanár a diákjai, a különleges, az új és a környezete iránt nyitott, azzal, hogy állandóan tanulásra kész, az új bizalomteli elfogadásának, a változásnak az izgalmát hozza a vele kapcsolatban állók életébe. E kettősség egyidejű betöltésével válik a jó tanár olyan kulturálisan domináns személyiséggé, aki formálja a köré szerveződők közösségét.
A jó tanárnak érzéke van a különlegesre. Nem fél tőle, hanem élvezi és örül neki. Nem zavaró, elzárandó, elrekesztendő, betiltandó eseménynek tartja a különlegest, hanem megfigyelendő, fejlesztendő, kivételes csodának, egy nyiladozó érték (esetleg tehetség) első megjelenési formájának. A jó tanárnak a tehetség kihívást jelent, növeli a kreativitását. A jó tanár mindig nyitott arra, hogy az egyediségnek olyan egyedi programot találjon ki, amelyik csak rá szabott.
A jó tanár már elfogadta saját magát. A jó tanár ismeri, és elfogadja a hibáit és korlátait. Emiatt alázatos. Nem fedezi fel, és nem gyűlöli a saját hibáit a tanítványaiban. Tudja, hogy mi a tehetségnek az a szintje, ahol az ő szakmai tudása véget ér, ahol másnak kell átadnia a kiválóságot. Bízik magában, hogy azokra az emberi tartalmakra, amelyeket ő hordoz, a diákjainak akkor is szüksége lesz, amikor már a tanár a saját tanítványának egy szavát sem érti, ha a szakmára terelődik a szó. A jó tanár tudja, hogy mit ér, és emiatt hiteles.
A jó tanár egyszerre apa, aki igényeket támaszt, akinek a szeretete a teljesítés feltételéhez kötött, aki állandóan izgalmat hoz, és mindig újat mutat. Ugyanakkor a jó tanár egyben anya is, aki elfogadó, szeretete feltétel nélküli, aki az állandóság megnyugtató és vigaszt adó ősbizalmát hordozza.”
(Csermely Péter: Milyen a jó tanár? – részletek)